2012. március 4., vasárnap

Ralph McQuarrie 1929-2012

Még nem láttam a magyar nyelvű híreket*, de bizonyára olyasmik lesznek majd, hogy "elhunyt a Star Wars vizuális atyja", és ez bármilyen nyakatekerten hangozzék is, lényegében igaz. Amennyire George Lucas kitalálta annak idején, hogy miként is nézzen ki "elméletben" a Csillagok háborúja univerzuma szereplői, helyszínei, közel ugyanannyira meghatározó volt az elkészült filmek látványa, mondhatni, "működése" tekintetében, amit McQuarrie mester papírra vetett.

A legenda szerint az álmai kvázi kézzel foghatóvá alakítása terén kihívásokkal küzdő - egyszerűbben: hogyan győzzem meg a producereket, hogy ez az egész jól festene? - fiatal rendező a Boingnél dolgozó grafikusban találta meg azt az embert, aki párórás beszélgetés után néhány napra rá féltucatnyi kész festményt hozott, amelyeken gyakorlatilag azonnal, egy az egyben megelevenedett a következő évek folyamán leforgatandó moziból szinte minden fontos elem. (E tekintetben sokat megtudhatunk a Empire of Dreams: The Story of the Star Wars Trilogy című dokumentumfilmből.)

Nem is vesztegetnék több szót az alkotó tegnapi halála nyomán fontossá váló információkra, bárki utánakereshet a neten, inkább hadd hagyatkozzak két személyes emlékre ez ügyben.

A nyolcvanas évek legelején, a nálunk is kibontakozó rajongói láz közepette, ahogy a kor minden kisiskolása (fiúk) szorgosan gyűjtögették a hazai "szaknyelvben" csak trafikus képsorokként emlegetett 5-7-10 forintos fotókat a filmből, nekem alig néhány jutott, s abból is az egyik - amelyet, úgy rémlik, egy Peti nevű osztálytársammal cseréltem el, artoos-thripios kisméretű színes képet adtam a nagyobb fekete-fehérért - nem fotó alapú volt, igazi jelenettel az Új reményből, hanem rajz. Ettől, gyerekszemmel, gagyibbnak, értéktelenebb tűnt, majdhogynem szégyelltem a többhez képest.

Csak ma tudom - azaz több évtizedes távlatból jöttem rá -, hogy Mcquarrie egyik csodálatos, a Halálcsillagot támadó X-szárnyút ábrázoló festményének reprodukciója volt az. Ma is megtalálható gyűjteményben, annak becses darabjaként.

A starwars.hu stábjával 2007-ben kint jártunk Londonban a Celebration Europe-on. Mondanom sem kell, őrületes mennyiségű élményt szereztünk a fesztivál három napja alatt, de egyik, ami engem legjobban megérintett, egy viszonylag szimpla kis könyvkiadói stand felkeresése volt a több nagy csarnoknyi vásári kínálat egyik csendes sarkában. Egyetlen kötetet kínált a cég, amelynek készítője sajnos nem lehetett ott, már időskora és egészségi állapota meggátolta, hogy átrepüljön maga is Amerikából, mondták munkatársai. Sőt, maga a könyv is oly különleges és kis darabszámú kiadvány volt, hogy mindössze bemutató példányt tudtak a helyszínen elénk tárni; néhány hónappal későbbi szállításra lehetett előrendelni.

Ez volt a Ralph McQuarrie életművét feldolgozó album.

Őrület volt már csak belelapozni is... És szomorúság, hogy talán ez lehetett volna az egyetlen alkalom találkozni az ősz géniusszal, azok egyikével, akiknek leghálásabbak lehetünk életünk kedvenc szenvedélyének megteremtéséért. A találkozás akkor ott nem jött létre tehát, és tegnap óta biztos, hogy már nem is fog.

Londonból hazatérve nem bírtam ki: a neten megkerestem a kiadót (Dream and Visions Press), és megrendeltem az albumot, amelynek ára... hát, nem is mondom meg, mindenesetre vetekedett azzal az összeggel szinte, amit egyáltalán, összességében a Celebrationön egyéb holmikra elköltöttem. Az én számomra megveszekedett pénz volt, aminek még a tizedét sem gondoltam volna, hogy valaha könyv jellegű termékre fogom költeni. De nem "lehetett élni nélküle"...

Két e-mail váltását követően váratlan gyorsasággal érkezett meg a küldemény az USA-ból Miskolcra, és már gondos, biztonságos csomagolása is éreztette, hogy nem mindennapi árucikkról van szó. Egy karcolás sem érte a fél földgolyót felölelő utaztatása során, hál'istennek.

A Star Wars-os könyvgyűjteményem ékessége, amelyet nem is tartok - mérete miatt nem is tudnék - a soktucatnyi egyéb regény és album között tartani a polcon; egy szekrény mélyén rejtőzik, ruhadarabokkal kipárnázott helyen. Alig egyszer-kétszer vettem elő az azóta eltelt évek során, hogy valakinek, értő rajongótársnak megmutogassam. Nem is lehet másként lapozgatni, mint áhítattal.

Ez holnap meg fog ismétlődni, azt hiszem.

(* a halálhírről történetesen az 501-es Légió Magyarországi Helyőrsége Facebook-oldala révén értesültem; innen az alanti illusztráció is)